Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Black Mirror I. Végigjátszás

Chapter I.

Ismerkedés a tereppel: Miután lezajlott a beszélgetés a szobában, kint találjuk magunkat az előtérben. Itt nyugodtan nézzünk körül, és vegyük szemre a monolitot! Ez után kedvünk szerint sétáljunk körbe a birtokon, hogy nagyjából megismerjük a közeli környezetünket!

A kert: Kilépve a házból, a kertben találunk egy szökőkutat, mely siralmas állapotban van. Az üvegház zárva, de nézzünk itt is körül, mert ha a ház előtti darálógépbe kuksolunk, láthatjuk, hogy a belső fala csurom vér. A nagy lépcsőnél összefutunk Henryvel, a kertésszel. Látszólag a liget meglehetősen elhanyagolt állapotban van, de a tag mentegetődzik, hogy nagyon sok munka, és egyedül nem bírja. Egye fene, elhisszük, de azért kérjük meg, hogy ha éppen arra fele bóklászik, tisztítsa már ki a szökőkutat, különben új állás után nézhet! ;) Hebeg-habog, de elvállalja. Kérjük meg, hogy nyissa ki az üvegházat, majd pedig kikérdezhetjük a fazont a véres darálóról is, de úgysem fogja tudni, hogy miről beszélünk, és mire legközelebb visszatérünk a darálóhoz, láthatjuk, hogy vérnek nyoma sincs. Ezt hősünk egy fejfájás csillapító tablettával nyugtázza. Az üvegházban egy festményt találunk, majd miután megvizsgáltuk, kérdezzük meg róla az immár ebben a helységben serénykedő Henryt! Sokat úgy sem tudunk meg, csak azt, hogy az öreg Williams szeretett festegetni. Hmm... Ha a főkaputól az istálló felé vesszük az irányt, félúton, ahol William meghalt, a kerítés melletti bokorban találunk egy furcsa tárgyat. Látszólag csak félig van készen, de azért még jól jöhet. Az istálló előtt egy éppen fát aprító, meglehetősen mogorva munkásba botlunk, akivel szintén beszédbe elegyedhetünk. Megmutathatjuk neki az imént talált tárgyat is, mire ő egy Murray nevű fickót javasol, hátha ő be tudja azonosítani. Bates sem túl közlékeny a tárggyal kapcsolatban, és Henryhez irányít minket, mondván, hogy ő talán tud valamit. Kiderül, hogy a fazon a bokrokat nyírta aznap, és talált is egy ehhez hasonló dolgot, ám mivel volt benne egy szép ékkő, eladta Murraynek. Persze, arra véletlenül sem emlékszik, hogy hová rakta a számlát, mert akkor esetleg visszavásárolhatnánk az ószerestől a cuccost. Bah! Victoriától megtudjuk, hogy ő is látott egy hasonló tárgyat William asztalán, és úgy vette észre, hogy az öreg nagyon vigyázott rá.

A ház: A kastély előtéri csarnokában, a kandalló előtt ácsorogva találjuk Batest, a ház egyik szolgálóját, amolyan komornyikféle. Beszélgethetünk vele némi információt gyűjtögetve, ám egyelőre még nem sok hasznot húzhatunk az öregből. Az ebédlőben találunk egy gyümölcsös tálat, benne néhány cukorkával, melyeket nyugodtan elrakhatunk. Itt is nézzünk körül, van egy-két tárgy, melyhez hősünk egy-két mondatot készségesen hozzáfűz. Az emeleten, Robert dolgozószobája előtt találunk egy újságos ládát, benne egy levéllel, melyet nyugodtan olvassunk el. Ezután kopogtassunk az ajtón és az azt kinyitó Robert szívélyesen társalog velünk erről-arról, persze szigorúan csak a szobája ajtajában megállva. Be nem mehetünk. Szintén az emeleten találjuk saját szobánkat is, melyben a fiókos szekrényen körülnézve érdekes információkra és tárgyakra tehetünk szert. Az egyik fiókját ugyan nem tudjuk kinyitni, de a kulcs ott figyel az ajtókeret felső részében, és azzal már simán megy. Ha kipakoltuk a szekrényt, a bőröndünkből rakjuk el a pénztárcánkat, és a fájdalomcsillapító tablettákat! A fényképezőgépünkhöz sajnos nincs filmünk, de sebaj, Robert biztosan tud segíteni. Kopogjunk be hozzá, és kérjünk segítséget, mire felajánlja az ő tekercsét, mely a tetőtérben van a ládájában. Mielőtt elindulnánk, kérjük el a kulcsot is, mivel a láda zárva van! Ha megszereztük a filmet, rakjuk bele a masinába, és ha túlbuzgunk a tisztességtől, vigyük vissza a kulcsot a gazdájának! Nem fontos, de hagy örüljön. Most, hogy van egy működőképes fényképezőnk, lekaphatjuk William halálának színhelyén a toronyfalra festett misztikus ábrát. Nagyszerű, de mégis hogyan fogjuk előhívni a filmet? Kérdezzük meg Robertet, aki azt tanácsolja, hogy vigyük el Murrayhoz Willow Creek-be, neki ugyanis van egy sötétszobája, és elő talán tudna segíteni nekünk. Egyelőre ezt a szálat félrerakjuk későbbre, mert a birtokot még úgysem hagyhatjuk el.

Az emeleti öreg szárny végiben találunk egy zárt ajtót és egy kandallót. A kandallóban kutakodjunk egy kicsit, így összeszedhetjük egy széttépet kép darabjait. Ez lesz az első kirakó, így nosza, álljunk is neki! Nem nehéz, nem kell megijedni! A kész képről majd Victoria tud sokat mesélni. Megtudjuk, hogy ismeri a képen látható fickót, ám csak gyerekként látta. A birtokon lakott, az istállónál. Roberthez irányít a további információkért, de ő sem tud valami sokat. Ha megvagyunk, kérjük el a tetőtéri ajtó kulcsát a konyhában főzicskélő Bates-től, pontosabb akasszuk le a pinceajtó jobb oldalán található kulcstartóról! Ezután már bemehetünk a tetőtérre, ám a torony ajtaja el van reteszelve. Ahhoz, hogy bejussunk, egy kalapácsra lesz szükségünk, melyet az istállóban találunk. Ha lefeszegettük a deszkákat az ajtóról, rájöhetünk, hogy az bizony zárva van, így más megoldást kell keresnünk! Menjünk, beszéljünk Batessel, aki elárulja, hogy Victoria záratta le az ajtót, hogy senki se háborgassa a szobát. Ezután keressük meg Victoriát, és beszéljünk vele! Amikor Williamről faggatjuk, kissé megsértődik és kiküld minket a szobából, ám miután Bates a konyhában megnyugtat bennünket, hogy melegszívű hölgy, és elég egy gyors bocsánatkérés, újra beléphetünk a szobába, és sajnálatunkat hangoztatva immáron kikérdezhetjük a ház lakóiról, magunkról, és persze saját magáról is. Miután kifaggattuk Victoriát Williamről, elárulja, hogy az öreg személyes cuccai Hermannál vannak, sőt végül még egy szívességet is kér, miszerint intézzük el, hogy az istálló melletti kút újra működőképes legyen! Az éppen ott fát aprító Morris lesz a mi emberünk, beszéljünk majd vele, de előbb menjünk a könyvtárba, és ott, ha konzultálunk Hermannal, lefixálhatunk vele egy találkozót este hétre, a főkapunál. Mielőtt azonban kimennénk, vegyük fel az íróasztalról a birtok térképét! Még jól jöhet. Egyébként a szobában van egy földgömb is, mely később valószínűleg még komoly fejtöréseket okozhat, ám egyelőre ezzel sem tudunk mit kezdeni.

Ha a fentebb említett dolgokon sikeresen keresztül verekedtük magunkat, a főkapunál elhagyhatjuk a birtokot, és irány Willow Creek!


Willow Creek: Ha megérkeztünk, egy kis nosztalgiázás után beszélgessünk a házfal mellett labdázó kisfiúval! Ő Vick, egy helyi kölök, de egyelőre nem sok hasznunk származik belőle. Bent a kocsmában egy terjedelmes párbeszéd vár ránk a fogadóssal, majd az egyik asztalnál ücsörgő vendég, név szerint Tom szintén elmeséli a fél életét. Megtudjuk, hogy komoly adósságba verte magát a kocsmárosnál, így nagyon hálás lenne, ha kifizetnénk a tartozását. Ha megtesszük, újabb információkkal gazdagít a helybéliek kapcsán. A faluban egyébként - a híd túloldalán - jó pár ház található, de egyikük sincs nyitva ugyanúgy, ahogy Murray boltja sem. A labdázó kisfiútól később megtudjuk, hogy a kereskedő biztosan nem tér haza pár napig. Miután beszélünk pár fickóval, és mind ezen a véleményen vannak, nyugodtan hagyjuk el a falut, és látogassunk el a Warmhill-i templomhoz!

The Warmhill Parish: Nézzünk körül a templom környékén! Bemenni még nem tudunk, de a sírásó elárulja, hogy az Atya holnap érkezik, és ő nyitja a kaput. Pár információt még összeszedhetünk a fazontól, aztán menjünk hátra a temetőbe és nézzünk körül! Hamarosan megszólal a harang, ezért - mivel este hét óra van - vissza kell menni a birtokra, a főkapuhoz. Ennek a program automatikusan eleget is tesz, és a kapuban már vár ránk egy komor férfi, aki némi szöveg után átadja a hagyatékdobozt. Mindössze egy óra lapul benne, abban pedig egy apró cetli, némi információval a kulcs hollétéről. Nosza, irány a könyvtár! Az írás szerint az út a kulcshoz a könyvtárból indul, és az íróasztalon található, elrejtve az íratlan szavak kék leple alatt. Hmm... Az asztalon, a tintástégely alatt van a gomb, mely a rejtett szekrényt nyitja. Vegyük ki a ládikát, és máris megvannak a golyók a fölgömb-rejtvényhez. Az íróasztal másik végén található a gömb, így akár neki is kezdhetünk a kirakónak. Semmi extra, csak egy kis csillagászat. Rakjuk be a rendszerbe a planétákat a megfelelő sorrendben! Merkúr (bordó), Vénusz (szürke), Föld (kékes-szürke), Mars (narancs), Jupiter (barna), Szaturnusz (sárgás a gyűrűvel), Uránusz (zöld), Neptunusz (kék), Plútó (legkisebb szürke). Ha jól csináltuk, kinyílik a rekesz, és lám: William kulcsa. Menjünk fel a tetőtérre, és nyissuk ki az öreg torony ajtaját!

A toronyszoba: Miután belépünk az ajtón, az hangosan bevágódik mögöttünk, és mivel a kulcsot benne hagytuk, más kiutat kell keresnünk. A tolható tetejű szekrényben találhatunk egy késsé alakítható sakkfigurát, valamint egy zenedobozt. Ugyanennek a szekrénynek a fiókjában van egy könyv, melybe egy kulcsot rejtettek. Ha a fiókra az egér jobb gombjával kattintunk, észrevehetjük, hogy az aljára egy könyvet ragasztottak. Vegyük le, ez William naplója! Érdemes végigolvasni, dobja a sztorit. Az imént talált kulcs pedig az ajtó melletti masszív ládát nyitja, amiből egy fekete golyóbist vehetünk ki. Végül, a késsel kifeszíthetjük az ajtót, így már a kiút is biztosítva van. Amikor kilépünk az ajtón, hősünk fejébe fájdalom nyílal, és rögvest el is ájul. A szobájában tér magához, ahol Bates és Robert fogadja. Egy kis magyarázat után magunkra hagynak, és újra álomra hajtjuk fejünk.

 

Chapter II.

Egy rémálmokkal teli éjszaka után Bates kopogtatására ébredünk. Megtudjuk, hogy Henry, a kertész meghalt. Holttestét a kerti tavacskában találták meg, és a házban van a nyomozó, ki épp most hallgatja ki az embereket. Velünk is beszélni akar, ezért Bates lekísér a nappaliba, ahol a rendőr tartózkodik. A felügyelő rögvest kérdésekkel bombáz. Elmondja, hogy véleménye szerint Hanry halálát az ivás okozta. Részeg volt, megbotlott valamiben és beleesett a vízbe, mely olyan hideg volt, hogy megállt a szíve. Hmm... érdekes sztori, de ugye nem vesszük be?

A társalgás végeztével a kastély előtt búcsút veszünk a felügyelőtől, és kalandunk máris folytatódhat. Első nekifutásként menjünk az üvegházba, ahol Henry-t a legutóbb láttuk! Bent az épületben nézzünk jól körül, majd a dolgozóasztal jobb fiókját is kutassuk át! Találunk egy dobozt, de mivel zárva van, egyelőre nem tudunk mit kezdeni vele. Ha végeztünk a kutakodással, látogassuk meg Morris-t az istállóban. Miután elbeszélgettünk vele, kiderül, hogy ő találta meg Henry holttestét, ám mivel más fontosabb dologra nem derül fény, kereshetünk új társalgópartnert, mondjuk Victoria személyében, aki a ház előterében, a kandalló melletti díványon olvasgat. Kifaggathatjuk Dr. Hermann-ról, minek eredményeként megtudjuk, hogy az öreg pszichológus egy a birtok és Willow Creek falva közti házban él, nem messze az öreg malomtól. Miután kibeszélgettük magunkat az öreg hölggyel, menjünk a konyhába, és kérdezzük ki Bates-t is! Elmondja, hogy ő hívta ki a nyomozót, illetve azt is az orrunkra köti, hogy az áldozat testét az öreg pszichológus elszállította a hullaházába. Na már most, szinte mindenkivel beszéltünk, kivéve a nagyokos Robert-et, így tehát látogassuk meg őt is szobájában! A meglehetősen ködös társalgás nem sok információval szolgál, de azt megtudjuk, hogy valami nagyon fontos kutatáson dolgozik, és a részletekről egyelőre nem kíván bővebben beszámolni. Sebaj, nekünk ennyi elég is, de ha már az emeleten vagyunk, nézzünk be a hátsó tetőtéri feljáróhoz is, ahol észleljük a leszakadt tetőgerendákat és a ház egyre romló állapotát. Ezután menjünk ki a kertbe, és vizsgáljuk meg a baleset helyszínét, a szökőkutat! FIGYELEM, nem elég bal gombbal kutakodni, hanem az egér jobb gombját használva is meg kell szemlélni a kis műtavacskát, hogy hősünk észrevegye az alján csillogó tárgyat. Ha ezután bemegyünk a konyhába, láthatjuk, hogy Bates-nek már nyoma sincs, viszont a pincelejáró nyitva van. Nosza, menjünk le!

A pince: Odalent - micsoda véletlen - megtaláljuk az öreget, aki épp a köszörűgéppel molyol. Miután megemlítettük neki a szökőkút alján fénylő bigyót, elárulja, hogy a kutat tápláló vízforrás elzárható a pince hátsó részében található vízpumpánál. Ha azonban megvizsgáljuk a szivattyút, csak annyit észlelünk, hogy hiányzik az egyik állítókerék, és így nem boldogulunk vele. Sebaj, problémánkat Bates elé tárva máris megoldással szolgál a tag, miszerint a csövek közül jobbról a második jelzi a szökőkút vízszintjét, és a meglévő kerekekkel is kiokoskodható, hogy elzárjuk azt. Menjünk hát, és tekerjük úgy a kerekeket, hogy a már említett, jobbról a második szintjelző nullára csökkenjen. (Ehhez az kell, hogy a másik három szintjelző egy pozícióban legyen, egészen pontosan az alsó egy harmadig.) Ezt egyébként egy hang is jelezni fogja. Ha megvagyunk, már mehetünk is a kúthoz. Elsőként vegyük észre a kút melletti tócsába mélyedt lábnyomot! Ezután, az üres mederben találunk egy kulcsot, illetve egy szimbólumot a falra festve, melyet fényképezzünk le! Innen az utunk az üvegházba vezet, mivel a kulcs amit felvettünk, Henry ládikáját nyitja a dolgozóasztal jobb fiókjában. A dobozkában egy kézbesítetlen levelet találunk, melyet a megboldogult Henry írt Victoriának, s melyben az áll, hogy Morris egy börtöntöltelék, aki az úrnő borát lopja a pincéből. Irgum-burgum, hát szabad ilyet! ;-) No, gyorsan menjünk az istállóhoz, és dörgöljük ezt az irományt Morris koma orra alá, hogy mit is szól hozzá! Hát, nem sokat: bevallja bűnét, és cserébe a levélért megígéri, hogy többet ilyet nem csinál. Elhiggyük neki? Egye fene, higgyük! De ha már itt vagyunk, faggassuk ki a tagot a szökőkút mellett talált lábnyomokról is, hagy hebegjen még egy kicsit! Ha végighallgattuk, máris szabad az utunk, és meglátogathatjuk Dr Hermann-t a házában, mely a térképről könnyedén elérhető.

Dr. Hermann hullaháza:
Ahogy megérkezünk, egyből összefutunk az öreg dokival, aki épp valami zsákot hajít ki egy konténerbe. Mikor észrevesz bennünket, üdvözöl, majd beinvitál a házba. Lent, a boncteremben beszédbe elegyedhetünk vele, melynek során egy érdekes tézisre tehetünk szert. A doki szerint Henry holtteste már egy csepp vért sem tartalmaz, ám érdekes módon a baleset helyszínén sem találtak vérnyomokat. Ergo, a fazont valaki igencsak kicsavarta, mielőtt a tetem a kútba került volna. (Innentől kezdve bármikor visszaugorhatunk a birtokra, hogy elbeszélgessünk Robert-tal, vagy Bates-szel, hiszen valamelyikük biztosan hozzáfűz ezt-azt az imént hallottakhoz.) Ezután megpróbálhatjuk megvesztegetni Hermann-t, de nem fogadja el az ajánlatot, és ismét a ház előtt találjuk magunkat. Ha már itt vagyunk, nézzünk szét egy kicsit! A konténer melletti kukában találunk egy széttépet levelet, melyet ha összeillesztünk egy titkos irományhoz jutunk, amit egy bizonyos R írt egy H nevű címzettnek. A levélben valami olyasmi áll, hogy ez az R monogramú fickó köszönetet mond H-nak, hogy az segíti a kutatásában, és hogy a csomagot a megszokottaknak megfelelően továbbítani fogja a címzettnek. Könnyedén kitalálhatjuk, hogy a H valószínűleg Dr. Hermann-t takarja, ám ki rejtőzik a sejtelmes R betű mögött? Talán Robert? No, majd kiderül... Csöngessünk be a kaputelefonon, és menjünk le újra a boncterembe! Ha eldumcsizunk a dokival, megkérhetjük, hogy hívja elő filmünket, ám ehhez szüksége van egy bizonyos vegyszerre a faluból. Nos, ha kell neki, akkor irány Willow Creek!

A falucskában kapásból összefutunk a kocsma előtt szomorkodó Vick-kel, ám ennek nincs különösebb jelentőssége. Elbeszélgethetünk vele, de a lényeg, hogy menjünk el Murray boltjába és vegyük meg a cuccost! Ha ezzel megvagyunk, a térképünk segítségével gyorsan visszalibbenhetünk a dokihoz, és adjuk is át neki a folyadékot! Ő azonnal ígéretet tesz, hogy előhívja a képeket, ám ehhez időre van szüksége, így hát hagyjuk is magára! Menjünk is vissza a faluba, és a kocsmában üssük el az időt, és beszélgessünk a vendégekkel, valamint természetesen a fogadóssal! Utóbbitól megtudjuk, hogy Henry igen magányos életmódot folytatott, és nem igen voltak barátai. Ezután társalogjunk el Mark-kal, aki régebben a dokinak dolgozott! Egy kis pénzért rávehetjük, hogy segítsen nekünk bejutni a boncterembe oly módon, hogy míg mi lent vagyunk, ő szóval tartja Hermann-t az emeleten. Miután megszületett a húszfontos megállapodás, azonnal visszasietünk a doki házához, és kisvártatva azután, hogy becsöngetünk, máris a boncteremben találjuk magunkat. Alig szólunk a dokihoz, megszólal a kapucsengő, minek hatására Hermann kimegy a szobából, hogy kinyissa azt. Gyerünk, gyorsan kutassuk át a szobát, nincs sok időnk! Kezdjük talán a szoba hátsó felében található íróasztallal, melynek fiókjából egy ujjlenyomatgyűjtő viaszlapot tehetünk el, hátha még később jól jön. A lépcsőlejárat melletti csempézett falon lóg a ház melletti konténer kulcsa, ám hiába vizsgálgatjuk, még nem rakhatjuk el, mert a doki biztosan észrevenné. Sebaj, hiszen nálunk van a viasztábla, így egy jobbkatt segítségével könnyedén lenyomatot készíthetünk a kulcsokról. Ha ezzel is megvagyunk, a doki már jön is, és miután érzékeny búcsút veszünk tőle, ismét a ház előtt találjuk magunkat. Tipegjünk vissza Willow Creek-be, és Murray boltjában váltsuk ki azt a különös kis tárgyat, melyet még anno Henry helyezett letétbe! Mivel nálunk van az igazolólap, nem lesz akadály. A frissen szerzett különös négyzet alakú valamit illesszünk össze a már korábban megtalált tárggyal, és tadam, egybeillenek. Ezután menjünk a kocsmába, hátha a tulaj - aki bizonyára mindenkit ismer - tud nekünk segíteni a kulcskészítésben. A fazon azonnal Mark-hoz irányít bennünket, aki szerencsére el is vállalja a kulcsok készítését, és megkér, hogy egy jó óra múlva érdeklődjünk ismét, addigra talán már készen is lesznek. Tökéletes! Hogy elteljék az az egy óra, menjünk el a doki házához, hátha előhívta már a filmünket! Sajnos még nem, de ez a kitérő éppen elegendő ahhoz, hogy mire visszaérünk a kocsmába, a kulcsok már a fogadósnál legyenek. Mark ugyan nincs itt, de az a lényeg, hogy a cuccost itt hagyta nekünk. Nosza, induljunk is vissza Dr. Hermann házához, és próbáljuk meg kinyitni a konténert! Ha sikerült - és miért ne sikerülne - vegyük ki a bűzhalmaz tetején ülő ruhát! Még a megboldogul Henry-é volt, ezért ha már eltettük és az inventory-nkban van, tapogassuk meg! Érzünk benne valami keményet, amit a sakkbábú-késünkkel tudunk kivágni. Egy gyönyörű kő az, amit gyorsan illesszünk is bele Henry eleddig két részből összetákolt csecse-becséjébe! Mivel a kő tökéletesen passzol a tárgyba, az azonnal összeáll, és immáron van egy három elemből felépített rejtélyes valamink. Csöngessünk be a házba, és kérjük el a dokitól a képeket! Már biztosan előhívta őket. Ha ezzel is megvagyunk, hűsünk elrakja a fotókat a naplójába, és az irányt immáron a templom felé vehetjük, hiszen az már talán nyitva is van.

Walmhill plébániája: Ahogy megérkezünk a templomhoz, menjünk is be az oldalsó ajtón át! Odabent egy sötét szárnyban találjuk magunkat, melynek ijesztő atmoszférája szabályszerűen fojtogató. A folyosó végében található rács zárva van, ezért menjünk az oltárhoz, ahol Frederic Atya éppen egy hívővel diskurál! Rengeteg dologról elbeszélgethetünk vele, így hát ne habozzunk ennek eleget tenni! Megtudjuk, hogy William éjszakánként gyakorta látogatta a templom harangtornyát. Ha szépen megkérjük az atyát, akkor felvezet minket a toronyhoz, és magunkra is hagy! Kezdetét veheti a keresgélés. Nézzünk jól körül, vizsgáljunk meg mindent, amit csak lehet. Vegyük észre az oszlopon, körülbelül fejmagasságban található kör alakú mélyedést! Henry három részből összetákolt tárgya tökéletesen illeszkedik bele, és ha belerakjuk egy kis asztalféle emelkedik a terem közepén. Nézzük csak meg közelebbről! Ez nem egy akármilyen asztal, ez egy kirakó! William naplójában találunk róla feljegyzéseket, de az igazi fejtörő ránk vár! Úgy kell rendeznünk a köveket, hogy a feketét függőlegesen, míg a világosak vízszintesen helyezkedjenek el! Sok sikert! Ha megoldottuk a problémát, a szőnyeg alatti csapóajtó kinyílik, melynek eléréséhez bizony fel kell rántanunk a leplet, azaz a szőnyeget! ;-)

Marcus sírja: Odalent, közvetlenül a lépcső mellett találunk egy, a fentihez hasonló nyitószerkezetet, melybe le kell hoznunk a Henry-féle tákolmányt. Ide beillesztve máris elénk tárul egy furcsa oltárféle, de szerencsétlenségünkre a lejáró bezáródik mögöttünk. Ki kell valahogy jutnunk! A helységben öreg könyveket találunk, melyeket balról jobbra tartva (az óramutató járásával megegyezően) a következő feliratok díszítenek:

"Nem láthatod, de hallhatod, és nem szól, míg nem szólítod."
"Minél többet eltávolítasz, annál nagyobbra nő."
"Városok házak nélkül, folyók víz nélkül, erdők fák nélkül."
"Fekete mikor megveszed, vörös amikor használod, és szürke, ha eldobod."

A terem közepén négy kőtömb is figyel, melyek maguk rejtik a kirakókat. Minden egyes idézet egy rövidke szót takar, melyeket a könyvük melletti kőtömbön kell kiraknunk. Íme a megoldások:

Visszhang: echo, Gödör: hole, Térkép: map, Szén: coal

Ha minden egyes kőtömböt a megfelelő módon beforgatunk, a terem közepén felemelkedik a sír, melyet kerestünk. Felnyitva fedelét megtaláljuk Marcus Gordon felmenőnk tetemét, egy kódexet és az öt szentelt kulcs egyikét. Egyikét azoknak a kulcsoknak, melyek az ajtót nyitják a jó és rossz között. A könyvet olvasva szert tehetünk némi történelemre, de erre most nem térnék ki. A lényeg az, hogy hősünk elhatározza, megszerzi a maradék négy kulcsot is, hogy befejezze azt, amit William nem tudott. Dolgunk végeztével menjünk a lépcső aljában fekvő gyertyatartóhoz és jobbkatt-tal rúgjunk bele! Ekkor egy termetes patkány szalad ki alóla, amit kövessünk a lyukig! Ne ijedjünk meg, bele fogunk zuhanni, minek következményeként egy sötét szobában tápászkodhatunk fel. A karunk kissé megsérült, de ez legyen a legnagyobb gondunk! Az egérrel még tudunk kattintgatni, nem? ;)

Raktárszoba: A helység jobb oldalán találunk egy szerkezetet. A tekerőkerék beragadt, de a kapcsolótáblával próbálkozhatunk. A helyes megoldás balról jobbra: közép, lent, fent. Ha jól csináltuk, bekapcsol a szerkezet és lőn világítás! A drótkerítés aljában szedjük össze a holminkat, melyek az eséskor kiestek zsebeinkből. A kamera ugyan összetört, de talán már nem is lesz rá szükségünk. A sarokban vegyük fel a kábelvágót, és a kerítésre akasztott kötelet! Kapcsoljuk le a villanyt, és a szoba bal oldali sarkában csüngő elektromos vezetéket vágjuk le a szerszámmal! Ezután, ha már felkapcsoltuk a villanyt, szabaddá válik utunk. Az ajtó ugyan még zárva van, de a kulcs benne van, csak épp a másik oldalon. Sebaj, a vágóval kicsíphetünk egy darabkát a drótkerítésből, és átnyúlhatunk a kulcsért, melyet megszerezve már el is hagyhatjuk a szobát.

Bányarendszer: Kilépve a szobából egy barlanghelységbe jutunk. Amolyan bányavájat lehet ez, de a lényeg, hogy jól nézzünk körül! Vegyük fel a földkupacba szúrt vasrudat, illetve a csontváz melletti rongydarabot! Ezután feszítsük fel a sakkbábú-késünkkel az elektromos szekrényt! Egyelőre semmi használhatót nem találunk, de legalább nyitva van. Menjünk is tovább, ki a baloldali átjárón, így egy viszonylag nagyobb terembe jutunk, melynek egy liftakna húzódik a közepén. Sajnos a vezérlőpanel törött, így hát mehetünk is tovább. A helység hátsó felében találjuk a bejáratot, mely a gépházba vezet. Itt egy hatalmas masina figyel, de egyelőre még nem tudjuk elindítani. Na most akkor mi van, merre tovább? Menjünk csak vissza a liftterembe, és vegyük jól szemügyre az akna melletti hordót (ha még nem tettük volna meg), és bizony van alatta valami. Egy fedélféle, ezért valahogy el kellene mozdítani a hordót! Szúrjuk bele a vasrudat és ezután - mivel a nagyja olaj kifolyik - már el tudjuk mozdítani. Sajnos az alatta lévő fedél nem igazán akar kinyílni, de csak megoldjuk valahogy, nem? Kössük a kötél egyik végét a fedélre, a másikat pedig a nem messze található kocsi kampójára! Első lökésre ugyan nem megy, de az egér jobb gombjával kattintva a kocsin kioldhatjuk annak fékberendezését, minekután már meg tudjuk tolni. Az utunk máris szabad a mélybe! Az alsóbb szinten a liftgomb ugyan már egyben van, de itt sem működik. Nincs más választásunk, másszunk a létrán még egy szinttel lejjebb! Odalent kellemetlenül sötét van, de nézzünk csak körül! A bal sarokban találunk egy kábelszekrényt, melyet késünkkel könnyedén felfeszíthetünk. Ezután egy kisebb kirakójáték következik, ugyanis össze kell kötnünk a drótokat, a megfelelő sorrendben! Balról jobbra: sárga, zöld, piros, kék. Miután felgyúlt a pilács, nézzünk újra körül! Vizsgáljuk meg a csontvázat (jobb katt), és találunk nála egy kulcsot, melyet tegyünk is el! Nyissuk ki az ajtó melletti szekrényeket és egy rakat cuccot nyerünk úgy, mint egy revolver, töltények, és egy nagy masina tervrajza. A töltényt rakjuk is bele a fegyverbe, és vegyük kifelé az irányt! A gépházban, a tervek segítségével be tudjuk indítani a masinát! (egyszerűen csak a tervekkel rá kell kattintani a vezérlőpanelre) Persze a lift még mindig nem működik, de ha lemászunk a létrán a legalsó szintre, láthatjuk a problémát. Az egyik csővezeték törött, és ömlik a gőz. Be kell valahogy tapasztani, de csupasz kézzel csúnyán megégetnénk magunkat, ezért valami más megoldást kell találnunk. Azonban, ha már itt vagyunk, vegyük szemügyre az asztalon található könyvet! Szegény csonti utolsó szavait találjuk benne, egy kínzó haláltusa szörnyű végét. No de térjünk vissza a lényegre! Menjünk fel a gépházba, és mártsuk bele a rongyot a tócsába! Így már be fogjuk tudni tömni a gőzvezeték lukját, ám nagyon ne örüljünk, mert a megnövekedő nyomás azonnal kivágja a biztosítékot. Másszunk fel a létrán, és menjünk vissza abba a terembe, ahol a rongyot és a vasdorongot találtuk! A falon található elektromos szekrényből vegyünk ki egy biztosítékot, és szereljük be odalent! Ha ezzel megvagyunk, már csak a generátort kell bekapcsolnunk, és a lift üzemkész! Hívni kell, na és persze beszállni! ;-)

Felső szint: Miután megérkeztünk a lifttel, a szokásos módon nézzünk körül! A terem jobb oldalán található rács lakattal zárt, így valamit ki kell okoskodnunk, különben itt száradunk össze. A képlet igen egyszerű! Van nálunk egy revolver, meg van egy lakat a rács közepén. Ki kell lőni a zárat, ám nagyon fontos, hogy mielőtt lőnénk, jobbkattal nyomjuk rá a lakatra! Ekkor hősünk észreveszi, hogy a lakat egyik szárát már szétmarta a rozsda, így elegendő a másik szárát pontosan kilőni. Ha ezt nem vizsgáljuk meg, akkor két golyót fog elhasználni a zár kiütéséhez, és a játék további részének máris befellegzett, hiszen hamarosan égető szükségünk lesz arra a második golyóra is. Lényeg a lényeg, ha megvizsgáltuk a zárat, álljunk messzebb, és lőjünk rá a pisztollyal! Ha mindent jól csináltunk, a lakat elsőre széthullik, és már kint is vagyunk. A baj csak az, hogy más is van kint, méghozzá egy termetes farkas, aki nemigen szívleli társaságunkat, így - ha már megspóroltuk az előbb a golyót - lőjük le a vadállatot! Ezután már nyugodtan elhagyhatjuk a helyszínt, minek folyományaként a birtokra kerülünk, egészen pontosan a vendégszobába, ahol Robert és Victoria vár reánk.

Becsatlakozunk a társalgásukba, és megtudjuk, hogy Robert még ma éjjel elhagyja a házat. Egy fontos ügyben kell elutaznia valamilyen szanatóriumba, ám a dolog nem várhat. Ennek örömére mi is bejelentjük eltávunkat Victoria-nak, miszerint két napra elficcenünk Wales-be (hátha ott van a harmadik kulcs). Ekkor megkér, hogy vigyük el egy levelét Elanor-nak, amire mi azonnal ígéretet is teszünk. Ezután szépen elbúcsúzunk, majd a szobánkba térünk. Éjszaka ismét rémálmok zavarják meg álmunkat, de ez nem töri meg szilárd elhatározásunkat, hogy kora reggel induljunk Wales-be.


Chapter III.

Elanor kapuja előtt állunk, ami természetesen zárva van. Próbáljunk meg becsöngetni, de úgy sem hallja meg senki! A kapu baloldali szobrának a lába törött, és egy szög áll ki az aljából, ám ezt sem tudjuk eltávolítani. Menjünk oda a csengőhöz és tapogassuk meg jobbkattal. Ezután már kivehetjük a szöget és azzal kicsit megpiszkálva a csengőt, működésre bírhatjuk. No, így már jobb, azonnal érkezik valaki. Louis nyit ajtót, a ház gondnoka, és nem igazán akar beengedni minket, kivéve, ha azonosítjuk magunkat. Mutassuk meg neki William gyászlevelét, és ezután máris közvetlenebb lesz a fickó. Bekísér minket Eleanor-hoz, aki épp a zongorán játszik. Beszédbe elegyedünk vele, majd átnyújtjuk neki Victoria levelét. Ezután nyugodtan társalogjunk vele erről-arról, hátha megtudunk valamit! Kiderül, hogy William legutóbbi ittjártakor a család sírhelyét akarta látni, és mivel megszállottan ragaszkodott ehhez, Eleanor megengedte neki. Azt is megtudjuk, hogy a képen, melyet még anno a kandallóból kiszedett darabokból raktunk össze, egy bizonyos James nevű fickót ábrázol, aki a szanatóriumban csücsül, lévén tök dilis. Az öreg hölgy azt is elárulja, hogy férje (Richard) a ház melletti öreg viskóban dolgozik, éjt nappallá téve. No, ha kibeszélgettük magunkat, akár ki is jöhetünk a házból. A kertben találkozunk Louis-val, akit megkérhetünk, hogy javítsa meg a kapucsengőt. Ezután menjünk hátra az öregkertbe, és nézzünk nyugodtan körül! A fal mentén találunk egy csapot, rajta egy slaggal. Körbe van tekerve egy drótdarabbal, amit kapjunk is le róla, még jól jöhet! A kert egyébként rendkívül impozáns része a birtoknak, de minket leginkább Richard dolgozóviskója érdekel. Sajnos a kapu zárva van, de ha jobbkattal belesünk a kulcslyukon, láthatjuk, hogy a túloldalon benne van a kulcs. Ha William gyászlevelét bedugjuk az ajtó alá, akkor az imént szerzett dróttal kipiszkálhatjuk a kulcsot, ami lepottyan a kártyára, és máris kihúzhatjuk.

A kis faház: Nézzünk szét a szobában, de jó alaposan! Az ajtó melletti asztalka fiókjából tegyük el a kis tollat! Nyugodtan kutassuk át a bútordarabot, de más hasznosat egyelőre nem találunk! A kandallón ücsörgő macska útban van, ezért piszkáljuk meg! Természetesen frászt kap az állatja, és bebújik a szekrénybe. Ha utánamegyünk, rájövünk, hogy a szekrény üres, ergo valami van mögötte, ám mivel tök sötét van odabent, fényt kellene csinálnunk. Nos, a macska levert egy kulcsot, ami most a kandalló előtt nyugszik a földön. Vegyük fel, és nyissuk ki vele a kandalló falának jobb oldalán található kis ajtót, ami mögött egy gyertyát és egy öngyújtót találunk. Sajnos az öngyújtónak hiányzik a kanóca, de annyi baj legyen: a sakkfigura-késünkkel vágjuk le a gyertya kanócát, majd illesszük azt bele az öngyújtóba. Így már - akár egy kulccsal - be tudunk lépni a szekrénybe. ;-) Odalent, a laborban végre megtaláljuk Eleanor férjét, Richard-ot, aki rendesen frászt kap tőlünk. Szerencsére könnyedén megpuhítjuk, minek eredményeképp megkér minket, hogy hozzunk el neki egy bizonyos EX-52 oxidánst egy távoli üzletből. Mielőtt azonban elindulnánk, kapjunk le az ajtótól jobbra lévő szekrényről egy üvegcsét, illetve eltehetjük a fickó lábánál heverő üvegtörmeléket is. Kifelé az épületből a kandallós szobában találunk egy piszkos papírlapot a földön, közvetlenül a szőnyeg mellett. Ha még nem vettük volna fel, hát tegyük meg!

Ha kiléptünk a házból, menjünk el balra, és máris ott állunk ősünk kriptája előtt. Naná, hogy zárva van, de legalább már ezt is tudjuk. Spurizzunk ki a főkapuhoz, és beszélgessünk el Louis-val, aki épp a csengőt bütyköli! Megtudjuk, hogy nála van a kripta kulcsa, de nem igazán akarja odaadni. Mivel azonban a birtokot még nem hagyhatjuk el, menjünk vissza Eleanor-hoz, és kérdezzük meg őt is a kriptáról! Sajnos az öreg hölgy hallani sem akar arról, hogy bárki is a kriptába lépjen, így valami mást kell kiötlenünk. Arra viszont megkér, hogy szóljunk Louis-nak, később szerelje a csengőt, most inkább nyírja le a füvet! Hurrá, irány Louis! Elmondjuk neki a hölgy óhaját, de ez őt nem különösebben hatja meg, és tovább bütyköli a csengőt. Bah! Most tiplizzünk vissza a Madam-hoz, és hintsük el neki, hogy az öreg gondnok előbb be akarja fejezni a csengőt! (tiszta diliház) Ez a vénlánynak nagyon nem tetszik, ezért - nem fogjátok kitalálni - mehetünk vissza Loius-hoz! (Most álljunk fel a számítógép elől, és menjünk ki a fürdőszobába, ahol a tükörbe nézve vegyük észre, hogy eleddig pompás hajkoronánkban őszes hajszálak virítanak! - valószínűleg ettől az idióta csiki-csuki rohangálástól ;-))

Az öreg végre beleegyezik, hogy nekiáll a fűnyírásnak, ám amíg elkezdi, menjünk és sétáljunk egyet! Bőven elegendő, hogy ha beszaladunk a házba és vissza, mert mire kiérünk, a gondnok már a fűnyírót fogja toszigálni a kertben. Nagyszerű! Gyorsan osonjunk ki a főbejárathoz, és lopjuk ki az öreg szerszámosládájából a ragasztót, és az acéldrótot! Ezután sétáljunk vissza a hátsó faházig, és odabent vegyük fel a teáskannát! Próbáljuk meg begyújtani az öngyújtónkkal a kályhát, ám kiderül, hogy az még nincs megpakolva. Sebaj! Dobjuk bele a nemrég felvett piszkos papírt (egy kétéves újság ez), és a kandalló előtt található fadarabok valamelyikét, majd gyújtsuk meg! A kályhában azonnal baráti láng gyúl, ám, hogy ez miért jó nekünk, arról egyelőre gőzöm nincs, talán majd később kiderül. :-) Most menjünk ki a csaphoz, és töltsük meg az üvegcsénket és a teáskannánkat vízzel, majd nyomjuk át a tintát a tollunkból az üvegbe és eredményül kapunk egy kékes színű lötyipötyit. Ezután ballagjunk vissza a házikóba, és rakjuk föl a teáskannát főni! Amíg melegszik a víz, szórakozzunk egy kicsit! ;-)

Menjünk vissza a kertbe, és dobjuk a drótdarabot a pázsitnak azon részére, amin a gondnok éppen dolgozik! Kisvártatva a masina beadja az unalmast, és míg az öreg elmegy valami szerszámért, kicsenhetjük a kabátjából a kulcsokat! Ezekkel már bejuthatunk a kertvégi kriptába, ám egyelőre nem sok mindent tehetünk odabent. Nézzünk nyugodtan körül, de azon kívül, hogy találunk három tálkát és felettük egy-egy feliratot, nem sokra jutunk. Az egyik kőkoporsón egy furcsa zárszerkezet figyel, de kinyitni még nem áll módunkban. Valami nem stimmel, csak van valami használható!? Nyugalom, lesz! Ámde, előbb kotyvasszunk valami kék löttyöt Richard-nak, ahelyett a fránya oxidáns helyett! Maga a kék folyadék már készen is van, de hogy kellően hiteles legyen hamisítványunk szükségünk lenne egy címkére, amit az üvegre ragaszthatunk. A teáskanna gőzében áztassuk le a törött üvegdarabról (amit a laborban szedtünk föl, miután Richard összetörte) a cetlit, és ezután kenjük be ragasztóval, majd tapasszuk a tintás folyadékot tartalmazó üvegre! Ezt adjuk is oda Richardnak! ;-) Igen hálás a szerzeményünkért, ezért segíteni fog nekünk. Megígéri, hogy utánanéz a feliratok jelentésének, melyeket a kriptában olvastunk a szobrok felett. No, amíg a fazon úgymond utánanéz, addig menjünk, és bóklásszunk egyet a kertben! Én személy szerint a kriptában néztem körül, majd mire visszatértem a kémikus fazonhoz, már mondta is a megoldást! A lényeg az, hogy a szobrok feletti feliratok ősi istenségek nevei, melyből kiderül, hogy melyik tálkába mit kell tennünk. Az első az írek harcistene, a második a druidák földműveléssel kapcsolatos istene, míg az utolsó egy ősi vízistenség. Ergo, a baloldali tálkába vért (Richard hűtőjéből vehetjük ki), a középsőbe földet (a kripta előtti virágosládából markolhatunk), míg a jobboldaliba vizet (a kihűlt teáskannából, ami a kályhán figyel) kell öntenünk. Ekkor a terem közepére egy tábla emelkedik, mely egy szörnyű kirakót rejt! Egyszerű tili-toli játék, melynek a megoldása Zodiac - már ha ez valakinek mond valamit. A lényeg, hogy a kis táblácskákat a megfelelő pozícióba mozgassuk pontosan úgy, ahogyan azt a fentebb látható kép is mutatja.

Miután eltettük a kulcsot, elhagyjuk a kriptát, ahol épp a gondnok érkezik, és már jön is a hidegzuhany. Persze nagyjából kirágjuk magunkat, de az öreg lezárja a kriptát és a kulcsot magával viszi. A bibi csak az, hogy nekünk még dolgunk volna odalent, ezért aztán menjünk Richard-hoz, és panaszkodjunk neki egy kicsit. Felajánlja segítségét, ám ehhez meg kell várnunk az éjszakát, és akkor kell visszatérnünk a laborjába. Úgy legyen! Induljunk el a ház felé, és ahogy belépnénk az ajtón, hősünk kijelenti, hogy pihenni tér, majd kalandunkat éjszaka folytathatjuk tovább.

Csendes éj: Mihelyst elcsendesedik a ház, kimászunk az ablakon, és irány a kertvégi házikó! Környezetünk fürdik az éjjeli rovarok zajában, és az egész táj bámulatosan magával ragadóvá válik. A játék - ha szabad ilyet mondanom - talán egyik leghangulatosabb része ez. De bárhogy is, a kisház ajtaja zárva van, ezért valahogyan fel kell keltenünk Richard figyelmét. Menjünk vissza a kőpadig (ahol a kis csap van a slaggal), és vegyük fel a kavicsokat a földről! Dobáljuk meg a dolgozószoba ablakát, mire Richard beenged minket az ajtón. A laborban egy igen szórakoztató eseménynek leszünk szemtanúi, ugyanis a mi kis kémikusunk az orrunk előtt fogja szétrobbantani a laboratóriumát, mivel az általa kért oxidáns helyett tintás vizet adtunk neki a múltkor. ;-) Szerencsére nem esik le a fazonnak, hogy miattunk az egész cifra, így továbbra is segítőkész marad, és ha elbeszélgetünk vele a lezárt rácsról, akkor az asztaláról elemelhetünk egy savval teli üvegcsét, mellyel szétmarathatjuk a kripta rácsajtajának zárát. Ezután már szabad bejárásunk van, és odabent a kulccsal kinyithatjuk a koporsót, azaz a lépcsőlejárót. Persze, hogy ne legyen az életünk unalmas, egy újabb rácsba botlunk, melyhez ismételten szükségünk lesz egy kulcsra, és jelen esetben nem működik a savas megoldás. Ha visszamegyünk Richard-hoz, és elhörögjük neki bánatunkat, odaadja a házat nyitó kulcsát (ugyanonnan kell elvennünk, ahonnan az előbb a savas üvegcsét), mellyel bemehetünk a házba. Odabent, Eleanor zongorája mellett találunk egy kis fa ékszerdobozt, melynek kinyitásához egy egyszerű kirakót kell megoldanunk. Egy nyolc mezőből álló kis táblán kell a fekete szimbólumokat kicserélnünk a fehérekkel oly módon, hogy a lapocskákat kizárólag ló-lépésben mozgathatjuk. Fehérek fent, feketék lent. Ha ügyesek vagyunk, jutalmunk egy ékszerféle kulcs, mely a kripta rácsát nyitja. Menjünk is gyorsan vissza, és lépjünk be! No nem a szakszervbe, hanem csak a sírterembe! ;)

Dergham kriptája: Fontos! Még véletlenül se menjünk a kőkoporsó közelébe, vagy ha mégis nagyon muszáj, előtte mentsünk! Akkor járunk el helyesen, ha elsőnként megvizsgáljuk a terem közepén található piedesztált, mind a tetejét, mind a feliratot a falán. Ezután nézegessük végig a koponyákat, melyeket a terem jobb felső sarkában a falra rögzítettek. Van köztük egy különleges darab, melyen egy repedés található. Dobjuk le egy kővel, amilyennel Richard ablakát is megkoccantottuk! Miután leesik, vegyük szemügyre, és kapásból észrevesszük a rács mögött megbúvó koponyafejű kulcsot. Ahhoz azonban, hogy elérjük, szükségünk lesz egy piszkavasra, melyet Richard házikójában találunk a kandalló mellé támasztva. Ha megszereztük a kulcsot, használjuk is fel a terem közepén található piedesztálnál! Ez feloldja kőkoporsó védelmi rendszerét, minek köszönhetően kinyithatjuk azt, és végre hozzájuthatunk a hőn áhított öt kulcs második darabjához!


Chapter IV.

A második kulcs megszerzése után visszatérünk a Black Mirror birtokra, ahol Victoria és Bates már vár reánk. Elmesélik, hogy távollétünk óta Robert még nem tért vissza a szanatóriumból, és azt is megtudjuk, hogy a közeli erdőben egy kisfiút holtan találtak, akit valószínűleg egy farkas tépett szét. Nagyon úgy fest, hogy a Willow Creek-i Vick az áldozat. Micsoda szörnyű katalógus. :-( Ha gondoljuk, beszélgessünk az istállóban munkálkodó Morris-szal, de sokkal többet tőle sem fogunk megtudni. Sétáljunk le a faluba, hátha ott szerzünk néhány frissebb információt!

Willow Creek: A kocsmában a fogadós azonnal pletykálkodni kezd, de tőle is csak azt hallgathatjuk végig, amit Bates már elmondott. Az asztalnál ücsörgő sírásó már valamivel hasznosabb a számunkra, mivel elárulja, hogy Vick-et az öreg bányáknál látták utoljára. Olybá tűnik, hogy a srác ugyanazoknál a kőgyűrűknél játszadozott, ahol mi is gyerekkorunkban. Itt az idő, hogy végre körülnézzünk azon az elátkozott helyen!

Kőgyűrűk:
Mikor megérkezünk a helyszínre, összefutunk az éppen ott ténykedő felügyelővel, aki eléggé érdekes sztorival áll elő Vick halálával kapcsolatban. A helyszínen található kőtáblát szemmel láthatóan vérfoltok tarkítják, ám sehol másutt egy csepp ketchup. A nyomozó szerint azért csak a tábla véres, mert a kisfiú valószínűleg arra állt fel, hogy meneküljön a vadállat elől. Eléggé gagyi történet, nem? Erősen úgy tűnik, hogy nekünk kell utánajárni a dolgoknak, így hát kezdjünk is neki, és nézzünk körül a placcon! Kicsit sem feltűnő a szemközti fa törzsén található újabb szimbólum, ugye? No, gyorsan rajzoljuk bele William naplójába (a naplóval klikk a szimbólumon), majd kérdezzük meg róla a felügyelőt! Elmondjuk neki, hogy már láttunk hasonló jeleket a többi haláleset színhelyén, de ezt ő csak szimpla véletlennek tartja. Nincs mit tenni, ez az ember teljesen hülye. ;) Mi azonban ettől még nyugodtan keresgélhetünk tovább, így egy jól irányzott jobbkattal sasoljuk meg a bal alsó sarokban található bokrocskát a fa tövében! Észreveszünk egy ruhafoszlányt, de egyelőre nem tudjuk felvenni, mert a felügyelő minden bizonnyal észrevenné. El kell valahogy terelnünk a fazon figyelmét! Az ipse háta mögött találunk egy lapos követ. Csöppentsünk rá egy kis vért, amit még Richard-tól kaptunk a laborjában! Ha szólunk a detektívnek, akkor garantáltan elbíbelődik egy darabig az újdonsült foltokkal, mialatt felvehetjük a ruhadarabot a bokor aljáról. Érdekes, mert a Gordon szimbólumot hímezték bele, hmm. És most, hogy itt egyelőre nincs más dolgunk, látogassuk meg Mr. Hermann-t a bonctermében!

A boncterem: Nem meglepő, hogy az asztalon immáron a szerencsétlen Vick fekszik, és ennek, illetve más korábbi dolgok kapcsán társalogjunk el a dokival! Hermann teljesen más teóriával szolgál, mint amit korábban Collier felügyelőtől hallhattunk. Szerinte képtelenség, hogy a fiút farkas, vagy bármilyen a környező területeken honos állat ölte volna meg. Nincsenek sem fog, sem karmolás nyomok az áldozat testén, és ez azért eléggé kizárja az állattámadás lehetőségét. Kiderül továbbá az is, hogy a doki már napok óta nem találkozott Robert-tel, egészen William temetése óta. Hát, nem valami sok infó, menjünk is innét! Sétáljuk vissza a birtokra, és beszéljünk Bates-szel! Elmondja, hogy Victoria a szobájában kuksol, és nem igazán szeretné, ha bárki is megzavarná gyászoló magányában. No, ha már így alakult, tegyünk egy sétát a főkapuhoz, és ha már arra járunk, lessünk bele a postaládába! Nini, egy levél! Ki gondolta volna? ;-) James, a dilis fiú írt William-nek, az apjának. Igen, a levélből kiderül, hogy a srác William fia, csak a háziak elfelejtették ezt megemlíteni nekünk. Talán itt az idő, hogy eltrécseljünk Victoria-val, vajs miért nem szólt nekünk erről? Szerencsére nem sumákol tovább az öreg hölgy, és bevallja, hogy James valóban William fia, továbbá megkér minket, hogy menjünk el Ashburry-be és keressük meg Robert-et, mert nagyon aggódik érte! Nincs más választásunk, indulnunk kell.

Ashburry szanatórium: A szanatórium kapuja előtt állunk, a siralmak házánál - ahogy William szokta volt nevezni. Miután becsengetünk, a recepciós (némi huzavona után) beenged minket, és egy hosszabb párbeszéd veszi kezdetét, melynek során megtudjuk, hogy James múlt éjjel megszökött a csatornarendszeren át. Eddig is eléggé parás atmoszférája volt a játéknak, de most, hogy ez a dilis szabadlábon van, hát... Sajnos a hátsó folyosóra nem tudunk tovább jutni, mert a rács zárva van, ezért valami más megoldást kell találnunk. Menjünk ki az épületből, és balra kerüljük meg a házat. Kutassuk át szemetest, mert találhatunk egy fecskendőt, ami bár eléggé koszos, de még egyben van. Ha gondoljuk, hátramehetünk a temetőbe körülnézni, de egyelőre nem sok értelme van. Ezután kopogtassunk be a vasajtón, mire egy szépdarab ember kinyitja azt. Elbeszélgetünk vele erről-arról, és kiderül, hogy James nem szökhetett meg egyedül, valakinek segíteni kellett neki. De vajon ki volt az? Az egyik nővér, vagy esetleg Robert, maga? Ha voltunk már hátul a temetőben, akkor erről is megkérdezhetjük a fazont, de csak annyit mond, hogy a helyünkben nem mászkálna ott, kiváltképp nem éjjel. Ha kibeszélgettük magunkat ezzel a gorillával, menjünk vissza az épületbe és folytassuk a recepcióssal! Kérdezhetjük a temetőről is, de hasznosabb, hogy ha megkérjük, telefonáljon a Black Mirror birtokra! Ehhez ugyanis magunkra kell, hogy hagyjon, így egy kicsit körülnézhetünk. Ha már egyedül vagyunk, menjünk be a pult mögé, és nézzük meg a kis vitrint! Találunk rajta egy apró vázát, melyből egy pénzérme (jobbkatt a pénztárcánkon és máris van egy) segítségével, ki tudjuk belőle emelni az alján csücsülő kulcsot, mely a vitrint nyitja. Csenjünk el egy adag altatót, majd szívjuk fel a fecskendőbe, és ezután már könnyűszerrel telenyomhatjuk a hátsó vaskapu mellett ücsörgő sörösüvegeket vele, remélvén, hogy a kazánkezelő manuszt mielőbb kiüti. Addig is megpróbálhatjuk az ajtó melletti kis ablak egyik rácsát kifeszíteni úgy, hogy a szemetes feletti palatetőről leemelt kalapáccsal rávágunk egyet. Ez persze nagyon nem fog tetszeni a bent serénykedő fickónak, de ha megvárjuk amíg egy kis zsörtölődés után visszavonul, folytathatjuk anarchista tevékenységünket, és apránként lerombolhatjuk a ferde rácsot alátámasztó téglát. Mindössze öt-hat ütés, és előbb vagy utóbb a tégla széttörik. Csak kitartóan, szinte már bent is vagyunk! No, ha sikerrel jártunk, mártsuk meg a Vick halálának helyszínén begyűjtött rongydarabot az épület aulájának szökőkútjában, majd a nedves cuccot dobjuk rá a termosztátra a kisablakon át, ahol az imént a rácsot kivettük! Sétálgassunk egy picit, hogy teljék az idő, hiszen pár másodperc múlva már be is mehetünk a kazánházba, mert a gorilla bealudt.

Kazánszoba: Odabent jobbkattal vegyük ki a szénhalmaz alól a fejetlen rongybabát (nyomjunk rá egy jobbkattot, és lesz egy szép darab cérnánk), majd a szoba hátsó felében nézzük végig a plakátokat, különösen azt, amelyet egy vörös évszám tarkít! A tábla alján figyel egy tű (ha felvettük, fűzzük bele a babából nyert cérnát), és ott csüng egy apró kulcs is, ne felejtsük őket elrakni, és okvetlenül lessük meg a munkarendi papírt (egy lista a dolgozók beosztásáról) is! Mivel máris megszereztük a vasajtót nyitó kombinációt (1918), és a kulcsot, nyissuk is ki! Odakint egy manusz ül a folyósón, kis híján majdnem le is bukunk. Valahogy el kellene terelni a tag figyelmét, hogy bejussunk! Menjünk vissza a recepcióra és kérdezzük meg a nővért a munkarendi papírról. Erre ő ad nekünk egy frissebb, korrekt példányt, így ha visszamegyünk a kazánházba, a plakátos tábla melletti bemondókészülékkel elhívhatjuk (kattintsunk a készülékre a papírral) a dokit a posztjáról. Ezután már szabad bejárásunk van a hátsó folyósóra.

Betegek folyosója: Sétálgatva a cellatermek előtt az egyik lakó megszólít bennünket. Kisebb társalgás után kiderül, hogy a fickó segítségünkre lehetne, de pillanatnyilag nagyon szomorú, mert elvesztette a barátját. Szerezzük vissza neki Mr. Bubby-t! A sarokban találunk egy kukát, benne egy játékbábu fejét. Varrjuk vissza a cérnával a rongybaba testhez, majd adjuk oda neki, és hálából segíteni fog. Elárulja, hogy az ő szobája melletti cellában él James, de most nincs itthon, és azt is megtudjuk, hogy a kulcsok a dokinál vannak. Meg kell őket kaparintanunk! Kapcsoljuk le a lámpát, és tépjük le a villanyvezetéket a falról, majd a lelógó kábelt kössük a rácsra! Ezután rajuk a zenedobozt a rács mögé és rejtőzzünk el! A doki azonnal meg is érkezik, hogy kivizsgálja a zaj forrását, és mivel előzőleg áramot vezettünk a rácsba, a tag elég csúnyán zakózik egyet a break-dance mutatványa után. Jobbkattal nyúljuk le a kulcsait, és menjünk be James szobájába!

James szobája: Az ágy takaróján találunk egy repedést, és húzzuk ki belőle az ott figyelő papírdarabot! Egy levél ez, melyet James írt az apjának, hogy beszámoljon neki Robert szörnyű tetteiről, hogy hogyan is bánik a betegekkel. Érdekes, nem de? Hogy tovább bonyolódjék a szitu, mikor megvizsgáljuk a képet a festőállványon, a már feleszmélt doki ránk zárja az ajtót, hogy valakit hozzon, akivel kihallgathat minket, mert szerinte mi állunk James szökése mögött. Ha úgy éreztük, hogy már mindent átnéztünk, jobbkattal szedjük le a szemet ábrázoló képet a falról, és beszélgessünk el Ralph-fal! Elmeséli, hogy az utóbbi időkben James nagyon retteget Robert-től, a főorvostól, mivel az egy éjjelen itt volt nála, és hosszú órákon át ordibált vele. Úgy tűnik, Robert nagyon nem akarja, hogy James visszatérjék a Black Mirror kastélyba. Ralph azt is elárulja, hogy Robert őnála is járt, és valami szörnyű gyógyszert adott neki, amitől nagyon beteg lett. Megfenyegette, hogy ha valakinek is szól a tablettákról, újabb adagokat fog kényszeríteni belé. A fiú tehát - érthető módon - szintén retteg a dokitól. Szerencsére végül ki tudjuk húzni belőle azt is, hogy miként lehet megszökni a szobából, és miután befejeztük a társalgást, másszunk be az ágy alá, és egy kisebb közjáték után ismét a Black Mirror kastélyban találjuk magunkat.
Keressük meg Bates-t a konyhában, és kérdezzük meg a képről, melyet James szobájában találtunk. Elárulja, hogy a rajzon látható világítóház az öreg szikláknál található, melyet ezután már könnyedén elérhetünk a térképünk segítségével.

Világítóház: Mikor megérkezünk, hősünknek az a sanda gyanúja támad, hogy ez lesz az a hely, ahol James az apjával akar találkozni. Talán itt lesz a fickó valahol! Mielőtt azonban belépnénk az épületbe, nézzünk körül idekint! Vizsgáljuk meg a faágról alálógó fémdobozokat, és akár a szakadék mélyére is pillanthatunk, de csak óvatosan! Ezután kerüljük meg a házat balról, és miután leütnek bennünket egy igen rafinált rész következik. Mikor magunkhoz térünk, James épp a sírunkat ássa. Gyorsan vegyük elő a sakkbábu-késünket, és kattintsunk vele magunkra, minek eredményeképp hősünk kiszabadítja magát. Ha sikerrel jártunk, azonnal vegyük elő a zenedobozt, és mihelyst a fiú meghallja a dallamot, máris megkönnyebbülhetünk. Beszélgessünk el a sráccal, és újabb hasznos információkhoz juthatunk. Szerencsétlen fiút Robert vitte el otthonából, és mindvégig hazudott neki William-mel kapcsolatban. Robert kísérletezett a pácienseken, és közülük sokan meg is haltak. Érthető tehát, hogy James menekül előlük, és ez az egyetlen hely, ahol egyelőre meg tud bújni. Ha tovább beszélgetünk vele, elárulja, hogy neki is van egy példánya az öt kulcs valamelyikéből, melyet a Black Mirror kastély alatt húzódó csatornarendszerfélébe rejtett el. Persze könnyen lehet, hogy a pincére gondol, de az a dolgunk, hogy kiderítsük! ;) Irány a kastély alagsora!

A kastély alatt: Miután megérkeztünk a kastélyba, menjünk le a pincébe (kulcsok az ajtó mellett), és nézzünk jól körül! Tegyük el a kútra akasztott kötelet és kampót, majd illesszük össze őket! Ezután dobjunk le egy pénzérmét (ha nincs, vegyünk egyet elő a pénztárcánkból) a köszörűgép mögötti csatornarácson át, majd miután észleljük, hogy nincs odalent víz, másszunk le! Ahogy leérünk, vegyük fel a szökőkút lábánál heverő fogaskereket! Hogy mi a rossebet keres itt egy ilyen eszköz, arról gőzöm nincs, de nagy valószínűséggel a tőlünk jobbra található masinának lesz egy eleme. Tadam, és belepasszol. Ki gondolta volna? :) No, keressük meg a másikat, mert látszólag nem elég ez az egy darab. Menjünk a csatornarendszer hátsó felébe, ahol egy lépcső vezet a lápszerű vízbe. A vízen úszkál a fogaskerekünk, ám valahogy ki kellene onnan horgászni. Sajnos a kampós kötél nem megfelelő, így valami mást kell kerítenünk! A bejárattól balra találunk egy kerítésszerű valamit, melynek egyik rúdja eltávolítható. Ha felvettük, megpróbálhatjuk kinyitni vele a terem közepén található szerkezetet, de nem fog sikerülni, mert túlságosan tompa. Ergo, fel kell mennünk a pincébe, és köszörüljük meg, majd próbáljuk újra! Így már okés. Ezután marassuk le savval a lakatot terem közepén található kerékről, majd nyissuk meg a vizet! A vízszint valamelyest emelkedik, de ahhoz még mindig nem elég magas, hogy pusztán a kötéllel elérjük a fogaskereket, ezért kössük rá a kampós kötelet a rúdra, majd ezzel a kis háztáji horgászbotunkkal pecázzuk ki a cuccost! Ha a frissen szerzett kereket is beleépítjük a lépcsőlejáróval szemközti masinába, be tudjuk indítani azt. A gép kiszivattyúzza a vizet a hátsó teremből, így már le tudunk menni a lépcsőn.

A legalsó szint: Közvetlenül a lépcső alján megtaláljuk James dobozkáját, melyben valóban ott lapul a harmadik kulcs! Ezután vessünk egy pillantást a falon található szimbólumra, minek eredményeképp szörnyű fájdalom hasít fejünkbe, és ezért bekapunk egy tablettát, majd felmegyünk a szobánkba, ahol aludni térünk.

Chapter V.


A szanatórium: Az éjszaka során ismét szörnyű rémálom zaklat bennünket, és reggel Bates kopogására ébredünk. Telefonhívást kapott a szanatóriumból, ám a főnővér túlságosan titkolódzik. Minket akar látni, ezért azonnal útnak is indulunk. Mikor megérkezünk a szanatóriumba, a nővér azonnal a lényegre tér: Robert meghalt. A szakadék melletti világítóházban találták meg, és a holtteste mellett James ücsörgött dudorászva. A fiút visszahozták ide, az elmegyógyintézetbe, és bezárták a szobájába. Miután megkérjük a nővért, hogy hagy látogathassuk meg a srácot, hátrakísér bennünket, ám szörnyű látvány fogadja, mikor a cellaajtóhoz ér. James felakasztotta magát (kezd a játék bedurvulni). A nővér orvosért rohan, és ezalatt bemehetünk a cellába. A falra a nevünket írták, és naná, hogy vérrel! Gyorsan vegyük ki jobbkattal a fiú zsebéből a kulcsokat! Érdekes, ezek Robert kulcsai! Hmm... Valaki betömte a lukat, mely Ralph szobájához nyújt elérhetőséget. Kaparjuk ki a sakkbábú-késünkkel, mely bár végleg bele is törik a feladatba, legalább a fiúval eltársaloghatunk. Ő volt az utolsó, aki James-szel beszélt, és úgy vette észre, hogy a fiú nagyon össze volt zavarodva. Folyton csak azt hajtogatta, hogy nem ő ölte meg Robert-et, és hogy nem akar újra itt lenni ebben a szobában. Miután elbúcsúzunk Ralph-tól, utunk a világítóházhoz vezet.

A világítóház: A ház ajtajától balra egy sötét repedést találunk, melybe ha bevilágítunk az öngyújtónkkal egy újabb szimbólumot láthatunk. Rajzoljuk is bele a naplónkba, ahogy az előzőt is! Mivel azonban itt már semmi más dolgunk nincs, látogassuk meg Dr. Hermann-t!

A hullaház: A szokásostól eltérően a doki nem válaszol a kapucsengőre, ám mivel az ajtó nyitva van, menjünk be a házba, egészen le a boncterembe! Az asztalon Hermann testét találjuk, a földön lévő vödörben pedig a fejét. Miután kellemesen kirókáztuk magunkat, rajzoljuk le az újabb szimbólumot a naplónkba, melyet a mosogató falán találunk! Ha újra a jelre kattintunk, egy igen érdekes közjátéknak lehetünk a tanúi. Ha ez nem sátánizmus, akkor semmi. ;) A holttest kezében van valami, de egyelőre még nem tudjuk kifeszíteni az ujjait. Menjünk hátra az íróasztalhoz és kapcsoljuk fel a lámpát! Tegyük el az egyik sebészszerszámot, és a fiókban ücsörgő könyv alatt levő nejlonzacskók egyikét! A szerszámmal feszítsük szét a holttest markát, és a benne található hajszálakat tegyük a zacsiba! A házból kifele menet összefutunk Collier detektívvel, de szerencsénkre nem minket gyanúsít, ezért viszonylag könnyűszerrel távozhatunk.

A szanatórium: Menjünk a szanatóriumba, hogy összevethessük a doki markában talált hajszálakat James-ével! A nővér állítása szerint James testét az épület mögötti temető kiskápolnájában helyezték el. Egyre jobb, jöhet a para! ;) Persze a kápolna zárva van, és Robert kulcsai sem nyitják. A főépület előtti csatornafedélen át másszunk be James szobájába, majd a folyosót követve eljuthatunk a kazánházba. Így ni, a vén gorilla kikerülve. Lopjuk el a fazon gumicsizmáit a bádogszekrényből, majd a kazán szelepét eltekerve nyissuk ki annak fedelét! Vigyük el a szénkupac melletti kerítésfélén lógó rongydarabot James szobájába, és az ottani csappal nedvesítsük be! Ezután nyissuk ki vele a kazán rácsos ajtaját és dobjuk bele a gumicsizmát. Nem mondom, finom illata lehet! ;) Ha James szobáján át kimegyünk az épületből, elcsenhetjük a kazánház ajtajában hagyott kulcsokat, melyek egyikével már kinyithatjuk a hátsó kiskápolnát. A földön található üvegszilánkok valamelyikével levághatunk pár hajszálat James fejéről, és azt máris egyeztethetjük a korábbi mintákkal Dr. Hermann bonctermében, a mikroszkóppal. Egyszerűen csak bele kell rakni mindkét hajaszacsit a gépbe, és utána bele kell lesni. A minták különböznek, tehát nem James ölte meg a dokit. De akkor ki? Morris? Nézzünk utána!

Az istálló: Persze a kastély istállójában Morris-t már nem találjuk, viszont otthagyott egy levelet, melyben az áll, hogy lelépett, mivel erősen tart attól, hogy a detektív őt fogja vádolni Henry megölésével. Az istállóban egyébként semmi hasznosat nem találunk, kivéve Morris sapkáját, ha felkapcsoljuk a hátsó kislámpát. Maga a satyek még nem lenne hasznos, de a benne található hajszálak annál inkább! Ha összevetjük a mikroszkópban a többi mintával, Morris-t is kizárhatjuk a gyanúsítottak listájából. Menjünk vissza a birtokra, és értesítsük Bates-t a rossz hírről! Ezután beszélgessünk el Victoria-val, majd Robert kulcsainak segítségével lépjünk be a szobájába!

Robert szobája: Közvetlenül az ajtótól balra találunk egy szekrénykét, melyen egy kakaós dobozban figyel a fiókok kulcsa. Nyissuk ki őket, majd tegyük el a kis kártyát, melyen valamilyen kód áll! Nézzünk szét a szobában, ám a legfontosabb tárgy talán az állóóra, melynek mutatóit tetszőlegesen mozgathatjuk. Talán valamilyen nyitószerkezet lehet ez, de mi lehet a megfelelő kombináció? A kártyán szereplő hosszú kód? Nehezen... De ha valamelyik zöld lámpás felé fordítjuk a lapocskát, láthatóvá válik egy egyszerűbb számsor is: 6-3-0-8-1. De minek a kódja lehet ez? A középső könyvespolc feletti szám a kastély alapítása előtti évet jelzi: 1120. Na már most, fogjuk fel úgy ezt az utóbbi évszámot, mintha óra és perc lenne, tehát 11 óra 20 perc. Állítsuk be ezt az időpontot az órán, és máris kinyílik a titkos ajtó, mely a széfet rejti. A széf nyitókódja a fentebb már megismert 6-3-0-8-1. Ha kinyitottuk, találunk egy gyűrűt és egy levelet, melyet még William írt nekünk, de nem kaphattuk meg, mert Robert valahogy elcsaklizta. A levélben tömören az áll, hogy őrizzük meg ezt a gyűrűt, és mindenhová vigyük magunkkal! William nagyon félt valamitől. Ha tovább kutakodunk a széfben, megleljük Robert naplóját és William végakaratát. Utóbbiból kiderül, hogy az öreg az egész birtokot ránk hagyta, James itt élhetett volna bármeddig, és az öreg az írás végén Robert-et egyértelműen kitagadja. Robert naplója szörnyű dolgokat rejt: a fickó gyűlölte James-t, és mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy a fiú visszaköltözzék a birtokra. Őrület. Kérdezzük ki Victoria-t a falon lógó képről. A fickó a festményen nem más, mint Lothar Gordon, az egyik ősünk, aki úgy kétszáz évvel ezelőtt a szanatóriumban dolgozott, mint doktor. Akkoriban még az épület kórházként funkcionált, és mint az kiderül, Lothar a sok elmebeteg közt végül megroppant, és szomorú véget ért. A szanatórium mögötti temetőben nyugszik, így talán menjünk, és tegyük tiszteletünket!

A sírkert: Miután megérkeztünk a szanatóriumhoz, menjünk hátra a temetőbe, egészen a leghátsó részébe! A rácsozott kripta mellett találunk egy sűrűn benőtt kőkoporsót, valószínűleg ezt keressük. El kell távolítanunk a bozótot róla, ám ehhez valami vágóeszköz szükséges. A kiskápolnában, ahol James holteste van, találunk egy törött ollót az ajtó melletti dobozban, ám hiányzik belőle a csavar, ezért valahonnan kerítenünk kell egyet! Ki kell egyet szerelni a kazánház ablaka (ahol anno szétvertük a téglát) melletti ereszcsatornából, és így már összeáll az olló, mellyel szétkaphatjuk a síron burjánzó bozótot. Mivel azonban a sír fedele nagyon nehéz, szükségünk lesz egy vasdorongra (a kazánház ajtaja melletti fészerféle alatt találjunk a sötétben), mellyel felfeszíthetjük. Naná, hogy üres! A recepción a nővér elárulja, hogy a szanatóriumi temetkezéseket a Warmhill-i apátság intézi, ezért menjünk, és keressük fel Frederic Atyát a templomban! Ígéretet tesz, hogy segít nekünk utánanézni a dolgoknak, ám ehhez időre van szüksége. Addig sétáljunk egyet! Jómagam a Black Mirror-i könyvtárba mentem el (gyanítom feleslegesen), és elolvastam újra a Warmhill-i kódexet, majd hátramentem a templom mögötti temetőbe és újra végignéztem a kriptákat (egy-egy balkatt mindenen). Mire visszamentem az oltárhoz, a pap már regélte is, hogy mire jutott: Lothar Gordon nem más, mint Thomas Gordon apja, tehát William nagyapja. Lothar a templom mögötti kripták egyikében nyugszik, így akár már neki is állhatunk keresésének. Mire hátraérünk, a kripta ajtaja már nyitva áll. A sírásó tevékenykedik odalent, és ha szépen megkérjük, kihozza nekünk ősünk urnáját, melyből végre előkerül a negyedik kulcs is. Már csak egy van hátra, egészen pontosan William-é. Sírrablás? Nosza! Csenjük el a sírásó táskájából (ott van a kripta bejáratánál) az elemlámpáját, és világítsuk meg vele a templom bejáratától jobbra található földkupacot! Máris megvan az ásó! ;) Persze még nem tudunk nekiállni William sírjának, mert félő, hogy a kriptában dolgoskodó fazon észrevenné, és azért az eléggé ciki lenne. Akasszuk le a kripta ajtaját tartó spárgát, és vegyük el a támaszt az ajtó aljából! Szegény sírásó egykönnyen nem szabadul, így nekiállhatunk William kihantolásának. Tessék, máris tulajdonosai vagyunk mind az öt szentelt kulcsnak. Ahogy megindulunk a temető kijárata felé, egy lovas kocsit látunk a templom előtt. Bates érkezett gyónni, ám miután sikeresen leszereljük a papot, beülhetünk a gyóntatófülkébe, és az öreg nekünk fogja elmesélni szörnyű titkát. A titkot, miszerint ő tudja, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. Mi, Samuel Gordon vagyunk a gyilkos! Brutális, nem?

Chapter IV.

Meg kell szabadulnunk a rajtunk ülő átoktól, ezért kalandunkat a birtok alatti csatornarendszerben folytatjuk. Menjünk le a csigalépcsőn és oldjuk meg a falon található kirakót! Egyszerű: a pentagramma közepébe helyezzük bele a gyűrűt, majd forgassuk el! Ekkor izzó szimbólumok jelennek meg a kis körökben, melyek egy részét már jól ismerjük. Nézzük meg a naplónkban, hogy pontosan melyeket jegyeztük már fel, és abban a sorrendben nyomjuk be a gombokat mellettük, ahogyan a naplóban is állnak. Ha jól csináltuk, kinyílik az ajtó, és már be is léphetünk.

A labirintus: Igazából nem is labirintus, ahová belépünk, csak első ránézésre tűnik annak. Egyszerű, könnyen átlátható folyosórendszer, mellyel akkor barátkozhatunk meg a legkönnyebben, ha végigsétálunk rajta. Keressünk egy kardot, valamint egy sisakot, melyeket a rendszer valamelyik bal szélső részében található mély árokba hajigálhatunk, minek hatására az bezárul. A jobb szélső folyosó legvégén találunk egy gyertyát, ezt meg is gyújthatjuk az öngyújtónkkal. Valahol, a folyosórendszer közepe felé találunk egy téglát, melyre egy szimbólumfélét rajzoltak. Nyomjuk be, és ez elővarázsol egy nagy vörös rácsajtót a folyosó legvégébe, ami egyelőre még zárva van. Helyenként lukakat láthatunk a falakon, de ne nézzünk bele, mert csúnya végünk lesz! Egyetlen egy van, melybe benyúlhatunk, és az a bal szélső folyosónak, a bejárathoz legközelebbi végének falában található. Onnan tudhatjuk, hogy a megfelelő helyen járunk, hogy az út végét földhalom zárja el, és a baloldali falat gyökerek hálózzák be. No, ebben a lyukban megtaláljuk a vörös rácsajtó nyitószerkezetét. A rácsajtó mögött egy tartóoszlop áll, melybe tökéletesen passzol a játék elején szerzett fekete gömb. Innentől kezdve kissé bonyolódik a helyzet, mert a falakon található kis üvegszerű bigyók gombokká minősültek, melyek a felettük karmos szoborkézben nyugvó fénygömböket kapcsolják be és ki. Mielőtt azonban eszeveszett fényárba borítanánk az egész labirintust, vegyük fel a gömb mögötti bal ablakféleségben pihenő térképet! Ezen láthatjuk, hogy a folyosórendszernek van egy lépcsőkijárata, mely feltételezhetőleg tőlünk egyel jobbra, a kőbe vájt szörnyarc mögött lehet. Menjünk a folyosórendszer jobb szélső végébe, és tartsuk a térképet a gyertyaláng felé. Így már pontosan tudjuk, hogy mely lámpákat kell felkapcsolnunk a továbbjutás érdekében. Ha kinyílt az átjáró, hát járjunk át rajta!

Az áldozati terem: A csarnok középpontjában egy oltárt találunk, melyen egy tőr található. Szúrjuk meg magunkat, majd az így aktivált szerkezetbe rakosgassuk bele a kulcsokat! Nem tudjuk eltéveszteni, mert mindegyik csak a saját helyére hajlandó beficcenni. Ezután egy kisebb, enyhén okkult közjáték következik, minek végeztével a torony tetején találjuk magunkat, és a mélybe ugrunk, hogy véget vessünk a gyilkosságok sorozatának, Black Mirror rejtélyének. - Egy nagyszerű játék buta vége. -- a szerk.